Budapest központjától 22 km-re nyugat-északnyugati irányban, Budakeszitől 10 km-re északnyugatra található, a Zsámbéki-medence északkeleti peremén, az Óbudai-szigettel nagyjából azonos földrajzi szélességen. A fővárostól a Budai-hegység koszorúja, a tőle északabbra fekvő Nagykovácsitól e hegységnek a legmagasabb része (a Nagy-Kopasszal) választja el.

Közigazgatási területe négy településsel határos: ezek kelet felől Telki, amellyel szinte teljesen egybeépült, dél felől Tök, nyugat felől Perbál, északról pedig Nagykovácsi. Viszonylag közel fekszik még a településhez a 6 kilométernyire elhelyezkedő Páty.

1198-ban Miksa bán megalapította a Telki Apátságot és az Árpád-korban Jenő ehhez a Telki központú bencés rendhez tartozott. Feltevések szerint az Öregtemplom, egy korábbi XII. századi félköríves templom romjaira épült, gótikus stílusban a XIV. században. Okiratokban először 1378-ban szerepel, Szent Mihály templomként. A kápolna puritán egyszerűségében is megkapó. Nyugatra néző főhomlokzata oromzatos, a keleti homlokzatot a szentélyfal és a sekrestye keleti fala alkotja. A kápolna az egykori település középponti részén állhatott, a közelében lehetett valaha a kegyúr kúriája.
Belső értékei közül ki kell emelni a sekrestye ajtaja fetti falrészbe ágyazott, durván mintázott, román stílusjegyeket mutató kőfaragványt, amely középkori szobrászatunk egyik jelentős darabja (műemlék). A szakértők, keletkezésének idejét a XII-XIII. századra teszik, valószínűleg az előző templomot díszítette. Két ülő alakot ábrázol, akik egy, feltehetően templomot jelképező tárgyat tartanak a kezükben. Az elnagyoltan formált, naiv bájt sugárzó emberalakok, feltehetően az építtetőket ábrázolják, hangsúlyosan kiemelkednek a hátlapból. A jobb oldali alak valószínűleg férfi, a másik hosszú hajából ítélve pedig nő lehet, s a kulcs a templomhoz kapcsolódó jogokat szimbolizálja.

A skót bencés rendház épületegyüttes a település legnagyobb építészeti emléke (műemlék). A török idők alatt, az 1500-as években sok egyházi birtok került elhanyagolt, romos állapotba. I. Lipót király idejében az országos karok és rendek kezdeményezték a bencések, premontreiek és pálosok eladományozott vagy lefoglalt monostorainak visszaadását. Ezeket csak pénzzel lehetett megváltani, de a magyarországi rendeknek nem volt pénzük. A visszaszármaztatási tárgyalások során Simonovics Gellért bencés főapát felajánlotta a telki apátságot is a bajor, svájci és a frank apátságoknak. Sikertelenül.
Európában a XVI. században egyre nagyobb teret hódított a protestantizmus. Angliában VIII. Henrik, egyházfőnek nyilvánította magát és sorra felszámolta a monostorokat Angliában és Skóciában. A szigetországi bencések a kontinensen kerestek menedéket, egy csoportjuk eljutott egészen Bécsig és megalapították a Boldogságos Szűz Máriáról elnevezett monostort.
Itt értesültek Gellért főapát ajánlatáról, melyet elfogadtak. I. Lipót 1703-ban nekik ajándékozta a Telki Apátságot. A skót bencések, szinte azonnal Telkiből Jenőre helyezték át székhelyüket és megkezdték a puszta benépesítését. A török idők alatt Jenő a szandzsák elszámolási feljegyzéseiben Pusztajenő néven szerepelt. 1703-1881 közötti időszakban több ütemben épült, a négy különböző épületből álló együttes.

Az Öregtemplomhoz vezető keresztutat a stációkkal P. Jakab Miksa építette a XVII. században. A keresztút érdekessége, hogy nem 7, hanem 6 kettős fülkés stációból áll, feltételezhető, hogy a 7. kettős stáció maga a kápolna.

Az Ó-temető a kálvária közelében lévő régi, szabálytalan négyszög alakú temető síremlék együttese, mely a XVIII-XIX. század folyamán alakult ki. A legkorábbi felállított sírkövére az 1787-es, a legkésőbbi sírköre az 1869-es évszám van bevésve. A temetőben két sírkőtípus különböztethető meg. Az egyik tömbformájú, amelynél a kő felső síkjához kapcsolódik a kereszt. Díszítése egyszerű, visszafogott. A másik típust a múlt század közepe táján készült darabok képviselik: jellemző rájuk a szívforma és a kereszt a szívforma felett emelkedik. E sírkövek mellett fellelhetők még késő barokk a XVIII. és XIX. század fordulójáról és klasszicista stílusúak is - a XIX. század közepéről. Többségüket sóskuti mészkőből, illetve homokkőből faragták, de van köztük tardosi vörös kőből készült is. A temető központi helyén nagyméretű kőkereszt áll. Lant alakú volutákkal díszített lábazatán az 1795-ös évszám olvasható. A skót bencés rend tagjait e kerített sírkertben helyezték örök nyugalomba.