Pest megye Magyarország középső részén található. Északról Szlovákia és Nógrád megye, keletről Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyék, délről Bács-Kiskun megye, nyugatról Fejér és Komárom-Esztergom megyék határolják. Székhelye Budapest, az ország fővárosa, amely azonban önálló területi egység, nem tartozik Pest megyéhez. Pest megye Magyarország legtöbb várossal rendelkező Magyarország megyéiből, 52 város található itt. Pest megye a magyarországi turisztikai régiók közül a Budapest–Közép-Duna-vidék régiókba tartozik, fő vonzerejét a számtalan műemlék, a természetvédelmi területek és azok kirándulóövezetei adják.

A megye területén fonódik össze a Mária Út nemzetközi zarándokútvonal több ága. A Mária Út nyugat-keleti és észak-déli szakaszai a leágazásokkal együtt közel 50 települést érintenek Pest megyében. Kiemelt állomásai, ajánlott szakaszai és a zarándokút általános ismertetése megtalálhatók a Zarándoktúrák és Települések menüpontok alatt. Kedvcsinálónak bemutatjuk a Pest megyei értéktár néhány érdekes látnivalóját, melyek közül nem mind kapcsolódik szorosan a Mária Úthoz, ám felkutatásuk további élményekkel gazdagíthatja a Pest megyét megismerni vágyókat. 

Cegléd belvárosában emelkedik a magyarországi templomépítészet egyik legjelentősebb alkotása, a Református Nagytemplom. Tervezője Hild József; építését 1836-ban kezdték, majd csak 1895-96-ban készült el. Lenyűgöző méreteivel Közép-Európa egyik legnagyobb református temploma, csaknem 5000 ember befogadására alkalmas. A ceglédi Református Nagytemplomhoz egy szomorú epizód is tartozik: 1936-ban a kupola emberi gondatlanságból meggyulladt és leégett, két évvel később építették újjá. A tűzvész utáni helyreállítást követő felszentelésen nem véletlenül mondta Ravasz László református püspök az épületről: „ez a csodálatos alkotmány a Duna– Tisza közének kőbe épített diadémja (…). Bizony nem maguktól lettek e dolgok: Isten Lelke járt itt.”

A csodaszép épület a magyar romantikus építészet egyik legjelentősebb alkotása. (A másik a pesti Vígadó.) A templomot Ybl Miklós tervezte, 1855-ben készült el. Építtetője a híres fóti arisztokrata család egyik tagja, Károlyi István volt. A templomba lépve olyan érzésünk támad, mintha egy bazilikában járnánk: a belső tér háromhajós, a középső mennyezete kazettás, aranyozott gerendázattal készült. Az altemplomban Károlyi István és családtagjai sírhelyét találjuk. A templom igazi kincse Szent Lucentius vértanú ereklyéje. A 304-ben vértanúságot szenvedett római katona ereklyéjét IX. Pius pápa ajándékozta a templomnak; személyesen ismerték egymást Károlyi István gróffal, s a pápa ezzel az ereklyével jutalmazta a hitért és a művészetekért egyaránt nagy áldozatokat hozó grófot. A fóti templomról sok érdekességet lehetne még írni; ezek közül talán az egyik legkiemelkedőbb, hogy orgonáján, nem sokkal annak elkészülte után Liszt Ferenc is játszott.

Pest megye egyik legkülönlegesebb és leglátványosabb természeti értéke a 31 kilométer hosszú Szentendrei-sziget Dunakanyarba benyúló északi csücske, a kisoroszi szigetcsúcs, vagy szigetorr. Páratlan látnivaló, nyáron strandolók és vízitúrázók paradicsoma. Azért ennyire kedvelt a vízi turisták körében, mert sokat megőrzött természetességéből: partja homokos-kavicsos, a Dunában strandolók számára kiváló fürdőhely; a parttól kicsivel beljebb eső részét erdős-ligetes facsoportok borítják; végül a természetes környezet itt csodálatos panorámával társul, hiszen a Duna egyik oldalán a Börzsöny hegyei, a másik oldalon a Visegrádi-hegység és a Fellegvár látható. A szigetcsúcs végéről pedig szinte az egész Dunakanyar belátható. Nincs olyan nyár, hogy a kisoroszi szigetorrt ne szállnák meg a vadkempingezők, vízitúrázók, strandolók – ennek ellenére a hosszan elnyúló szigetcsúcsnak köszönhetően itt sosincs zsúfoltság, vagy nagy tömeg. Megyénk e jelentős természeti kincse a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.

A Börzsöny déli részének hegyei különös, kúpos formájuknál fogva azonnal magukra vonzzák a tekintetet. E vulkanikus eredetű csúcsok közül is kitűnik a Márianosztra fölötti Kopasz-hegy: az 538 méteres magaslat valóban „kopasz”, sziklás-gyepes tetején csupán egy 19. században emelt, majd 1973-ban helyreállított kereszt áll. A Kopasz-hegyre nem könnyű feljutni, mert meredek csúcsa eléréséhez több kaptatót is le kell küzdeni. Viszont annak, aki veszi a fáradságot és megmássza a hegyet, pazar kilátásban lehet része. A csúcsról ugyanis lenyűgöző körpanoráma tárul a kirándulók elé; olyan, ami a hazai turisztikai szaklapok szerint az ország egyik legszebb kilátása. A Dunakanyar, a Visegrádi-hegység, a Pilis, az esztergomi bazilika és a Dunától északra eső szlovákiai területek mellett a távoli Gerecse, másik irányban a Cserhát, a Gödöllői-dombság, de még a Mátra vonulatai is kivehetőek tiszta időben. A környező hegyek közül szigetszerűn kiemelkedő Kopasz-hegy fenséges látványával Márianosztra képét is meghatározza.

Magyarország egyik legrégebbi román kori templomának építése 1190-ben, a francia premontrei rend alapításával kezdődött, a források szerint Villard de Honnecourt irányításával. A munkálatokat 1241-ben, a tatárjárás évében fejezték be. Az 1560-as évektől került a reformátusokhoz a templom. Az egyedülálló, román stílusú, három hajós, kéttornyú, kváderköves (szabályos alakra faragott építőkő) homlokzatú bazilika 1996-ban Európa Nostra-díjat kapott. Megépítése óta a templom keveset változott, jól tükrözi 13. századi állapotát. Főszentélyében 1900-ban tárták fel Árpád-kori falfestészetünk egyik legjelentősebb együttesét. Itt található a Szent László-legenda két jelenete, valamint Szűz Mária a gyermek Jézussal, akik körül az apostolok láthatók egy-egy fülkében elhelyezve. A templom 1864-ben épített orgonája ma is alkalmas orgonahangversenyek megtartására. Az ócsai műemléktemplom környezete többször változott az idők során. Bár a 18-19. században elbontották, később újjáépítették az 1460-as években épült kerítőfalat, így dísznövényekkel és díszkivilágítással rendelkező udvar alakult ki. Napjainkban is jól tükrözi eredeti állapotát.

A pátyi pincesor a hajdan legendás budai szőlő- és borkultúráról tanúskodik. A területen már a római korban is folyt szőlőtermesztés, az évszázados múltra visszatekintő, egykor virágzó bortermelésnek a 19. század utolsó évtizedeiben a filoxéra vetett véget. A pátyi pincék az 1800-as évek elején jöttek létre, amikor egy uralkodói rendelet nyomán a másra nem hasznosított területeken pincét építhettek a szőlőtermelők. A gazdák akkor ingyenesen vagy csupán csekély ellenérték fejében jutottak hozzá a telkekhez. A pátyi pincehegyen száznál is több pince található, a legrégebbiek az 1820-as évekből valók. A szőlőket mára újratelepítették, a terület az Etyek-Budai borvidékhez tartozik. Pátyon, a Zsámbéki-medence egyik legegységesebben megmaradt pincesorán 1994 óta minden júniusban megrendezik a Pátyi Pincenapokat a helyi borosgazdák részvételével.

A 18. században épült zámorhegyi remeteség a megye nyugati határán, Pusztazámoron. A remetekápolnát 1758-ban emelték Lenthy István, Jeromos atya ferences rendi szerzetes számára. Jeromos atya előzőleg Nagyszombat mellett élt remeteségben huszonkét évig. Zámorhegyen megengedték neki, hogy letelepedjék, és a környék falvaiban kolduljon. Később egy ágoston, majd a hagyomány szerint egy pálos rendi szerzetes élt itt. A remeteség cellái 1818 óta üresen álltak, később plébániatemplomként működött az épület. Azt, hogy a zámori hegyen már korábban is létezett templom, bizonyítják annak a 13. századi, román kori templomépületnek a maradványai, amelynek köveit felhasználták a remeteség építésénél. A zámorhegyi remeteséget temető veszi körül – mintha csak erdélyi falvak domboldalra települt temetőiben járnánk, olyan a látvány és a hangulat –, legrégebbi sírkövei 19. századiak. A zámori hegyről csodás kilátás nyílik a Budai-hegységre és a Zsámbéki-medencére.

Ráckevén található Pest megye, sőt egész Magyarország egyetlen gótikus szerb temploma, amit még Mátyás király uralkodása alatt, 1487-ben szenteltek fel. A templomot a 15. században a török elől ide menekülő rác telepesek építették. A középkori épületet békés hangulatú templomkert veszi körül; ebben áll a templomtól elkülönítetten emelt, barokk harangtorony. A templom és az előterét képező kápolna minden egyes négyzetméterét barokk stílusjegyekkel ötvözött, bizánci, valamint balkáni stílusú freskók díszítik. A festmények egy része 16. századi, más részüket az 1700-as években festette Grundtovits Teodor mester. Az ikonosztáz a rokokó stílusjegyében készült. A freskókon ószláv betűk keverednek görög feliratokkal, görögkeleti szentek arcképe néz ránk, bibliai jelenetek elevenednek meg. Az ortodox templombelső világa semmihez sem hasonlítható, furcsa, titokzatos, misztikus – szinte érezni benne a középkor hangulatát. A ráckevei Szerb (Nagyboldogasszony)-templom kiemelkedő jelentőségű egyház- és kultúrtörténeti emlékünk.

A reformkori magyar köznemesség egyik jelentős vidéki családja, a Blaskovichok két tagja Nógrád megyéből települt át a 20. század elején a Pest megyei Tápiószelére. A testvérpár, Blaskovich György és Blaskovich János egy neoklasszicista kúriában rendezkedett be a településen. A fivérek egyrészt magukkal hozták családjuk évszázadokon keresztül felhalmozott bútorait, berendezési tárgyait, másrészt maguk is lelkes műgyűjtők voltak. Az angol mintára kialakított parkban álló kúriájukat 1940- ben nyitották meg a nyilvánosság számára. Néhány évvel később gyűjteményüket a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyományozták, aztán 1952-ben ebből alakult ki az önálló Tápiószelei Múzeum, ami 1967-től a Blaskovich Múzeum nevet viseli. Így lett múzeummá a műkedvelő és a tudományokat is támogató testvérpár kúrája. A Blaskovichok gyűjteménye sok tekintetben kiemelkedő: vadászati, fegyverés pipagyűjteményük országosan is jelentős, a festmények között megtalálhatók Barabás Miklós és Lotz Károly munkái, és egyedülálló a világhírű versenyló, a tápiószentmártoni ménesben született Kincsem itt található emlékanyaga. A testvérpárnak egy másik komoly eredményt is köszönhet a magyar tudomány: az ő kezdeményezésükre indult az a régészeti feltárás, amelynek során előkerült a híres tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas – a Kr. e. 8. századból származó pajzsdísz ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található.