Vác

Vác (németül: Waitzen, latinul: Vacium, szlovákul: Vacov, olaszul: Vaccia, szerbül: Вац) város a budapesti agglomerációban, Pest megyében, a Duna bal partján; a Váci járás székhelye. A Dunakanyar központjaként ismert település Pest megye ötödik legnagyobb lélekszámmal rendelkező városa, egyúttal vonzó idegenforgalmi célpont – egyrészt évezredes történelme, másrészt gazdag kulturális élete miatt. Katolikus püspöki székhely, a Váci egyházmegye központja.

A gazdag kulturális élettel és sok kuriózummal rendelkező város nem véletlenül katolikus püspöki székhely. A Március 15-e tér, a város fő tere, ami az egymást keresztező fontosabb útvonalak találkozásánál alakult ki, itt jött létre a város kereskedelmi és közigazgatási központja. A tér sajátos háromszögű alaprajzát a 18. században, a tatár pusztítást követően Vácra érkező német telepesek építkezéseinek köszönhetjük. A betelepülők szülőföldjük hagyományainak megfelelő életteret alakítottak ki városrészükben. A teljes történelmi belváros műemléki jelentőségű terület.

Szentháromság oszlop

A piarista templommal szemben állították a homokkő szoborcsoportot az 1740-1741-es pestisjárvány megszűntéért hálából, s az újabb „dögvész” elkerülésért fohászkodva. Az alapkövet Althann Mihály Károly püspök megbízásából Kaló Ferenc általános helynök rakta le 1750-ben, a munkát több mecénás támogatta.
Az alapzat háromszög alaprajza a Szentháromság dicsőségére utal, a középen ábrázolt fő témát különálló oszlopszékeken szentek és angyalok szobrai veszik körbe.Az egyik legkvalitásosabb hazai barokk szoborcsoport alkotója ismeretlen. A mű ikonográfiai programja a pestis ellen védő szentek ábrázolása mellett a donátorok elképzeléseit tükrözi. Díszes rokokó talapzatok fölött gomolygó felhőkön Xavéri Szent Ferenc és Szent Alajos életnagyságú szobrai állnak. Közepén Szent Rozália sziklabarlangban fekvő alakja van elhelyezve (kései másolat), fölötte az oltáriszentség relifje, efölött pedig Althann püspök címere látható. A csigavonalas kiugrásokon Szent Sebestyén és Szent Vendel, hátul Nagy Konstantin életnagyságú szobra áll. Mindezek fölött a korabeli megosztás szerint két részből álló város, Püspökvác és Káptalanvác címerpajzsait ábrázolták. Egy szinttel magasabban szemközt Szűz Mária áll a földgömböt átfogó kígyó fején taposva, tőle jobbra Borromeo Szent Károly, balra Nepomuki Szent János, hátul Szent Flórián életnagyságú szobra. Szűz Mária fölött nyílt korona. Az oszlopfőn angyaloktól környezett felhőgomolyok tetején trónol a Szentháromság. Jobb oldalon a Fiúisten ül kereszttel kezében, baloldalt az Atyaisten jogarral, a fejükön arany fénykéve, közöttük földgömb, melyet egy kis angyal tart, legfelül arany fénysugarak között a Szentlélek galamb képében.

Fehérek temploma

A Fehérek temploma a váci Március 15. tér 22. szám alatt található épület, melynek építését 1699-ben kezdték meg, felszentelésre pedig 1755-ben került sor.
A templom építése 1699-ben kezdődött Kalcher Márton vezetésével, de csak 1755-ben készült el, amikor is Szűz Mária tiszteletére felszentelték. Eredetileg a domonkos rendhez, az ún. "fehér barátokhoz" tartozott, ez alapján kapta a nevét is. Miután kolduló rendi templom, a barokk és rokokó stílusjegyeket mutató tornya a szentély mellett található. A főhomlokzat díszítései közül említésre méltó a lant alakú ablak két oldalán Szent Domonkos és Szent Imre szobra, a főpárkány feletti részt pedig Immaculata alakja díszíti.
A templom belsejének faragott rokokó berendezéseinek legérdekesebb része az oszlopos főoltár, melynek nagyobbik képén V. Piusz pápa látható, amint a törökök elleni csata sikeréért imádkozik.
A templom 90-es évekbeli felújítása közben a munkások egy elfalazott ajtóra s mögötte egy elfelejtett lejáratra bukkantak, mely a templomtorony alatt fekvő nagy, boltozatos kriptába vezetett, ahol szinte a plafonig felhalmozott kétszázhatvanöt díszes koporsóra bukkantak. A koporsókban csontok helyett igen jó állapotban megmaradt, természetes úton mumifikálódott, halotti ruhába öltöztetett emberi maradványokat találtak, melyek feltárását végül a Váci egyházmegye engedélyével a helyi Tragor Ignác Múzeum munkatársai végezték: azóta ők őrzik a halotti rítus tárgyait, míg az emberi maradványokat a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára gondozza.

Hétkápolna és Szentkút forrás

A templomot az 1744-es canonica visitato szerint 1711-ben építették. Más források szerint később készült el, majd 1752-ben megnagyobbították és 1780-ban Migazzi püspök alakíttatta át copf stílusban. A főoltár kegyképe a máriavölgyi pálos kolostor kegyszobrának másolata. A templom mellett sorakozó képoszlopok is máriavölgyi mintára készültek, 1738-ban Özv. Czupyné emeltette a névadó 7 „kápolnácskát”. Ezekben eredetileg a Mária hét fájdalmát és hét örömét megörökítő képeket őrizték. Később a rózsafüzér titkainak ábrázolásai kerültek ide.

Márai-forrás: A templomtól lépcsősor vezet le a forráshoz. A Mária-forrást korábban faköpennyel borították, a mai kőépítményt 1931-ben építették. A közelben, a gyalogösvény túloldalán fakadó forrás vizét különösen szembetegségek gyógyításában vélik hatásosnak, ezért annak Szemvíz-forrás a neve. A kegyhely középkori előzményekkel rendelkezik, a történeti és legendabeli adatok elemzése alapján itt állhatott a „Szarvasról nevezett Boldogasszony” búcsújáróhely, amely a török időkben elpusztult. A Hétkápolna 1815 óta a Váci Egyházmegye hivatalos búcsújáróhelye, fő búcsújára a Boldogságos Szűz Mária neve napjához (szept. 12.) közel eső vasárnapon érkeznek a zarándokok. A Hétkápolna és környéke történelmi emlékhely. A zarándokhely mellett 1868-ban közadakozásból állították fel az első honvédemlékművet Degré Alajos javaslatára, az 1849-es váci csaták emlékére. A kezdeményezést anyagilag is támogató Kossuth Lajos szerint a tavaszi hadjárat áprilisi váci csatája „amint egyik legdicsőbbike, ugy strategiailag egyik legfontosabbika volt egész szabadságharcunknak”.

Nagyboldogasszony-székesegyház

A váci Nagyboldogasszony-székesegyház (gyakran váci dóm) a Váci egyházmegye széktemploma, a Vác-Alsóvárosi egyházközség plébániatemploma, Magyarország egyik legnagyobb katedrálisa Vác város főterén. 1761 és 1777 között épült klasszicista és késő barokk stílusban. Tervezője az osztrák Isidore Canevale. A székesegyház tervezéséről Eszterházy Károly püspök döntött. Vác ekkor kétpólusú város volt, egymástól palánkkal elválasztott területen magyarok és németek laktak. Eszterházy a két városrész határán álló palánkot elbontatta, és itt alakította ki a Konstantin teret, a dóm későbbi helyét, mely ez időben jóval beépítetlenebb volt, mint manapság. Az osztrák Franz Anton Pilgramnak adott megbízást a tervezésre, mely tervben díszes, késő barokk, kéttornyú templom állt, ami a római Szent Péter-bazilikához hasonlóan oszlopos kőkolonnáddal csatlakozott volna a téren álló egyházi intézményekhez, a papneveldéhez és a püspöki palotához, amelyek szintén ebben az időben épültek. Később Eszterházyt Egerbe hívták püspöknek, az új váci püspök pedig Migazzi Kristóf lett, akinek kevésbé tetszettek Pilgram tervei. Az építkezés azonban már megkezdődött az alapok lerakásával, ezért a püspök az olasz–francia–osztrák építészt, Isidore Canevalét kérte fel, hogy az 1761-ben lerakott alapokra tervezzen egy, az eredetinél jóval kevesebb költséget kívánó székesegyházat. Canevale a korabeli francia „forradalmi építészetnek” megfelelően képzelte el az épületet. A művezető Oswald Gáspár piarista szerzetes volt, aki egyébként a kecskeméti nagytemplom tervezője is egyben. Az építkezés a jó anyagi háttér miatt gond nélkül és gyorsan folyt, így 1772-ben sor kerülhetett a felszentelésre. A belső berendezések 1777-ben készültek el.

Diadalív

Magyarország egyetlen diadalíve a váci, a helyi szóhasználatban Kőkapu néven közismert. Alapjait Migazzi Kristóf püspök rakatta le 1764 tavaszán, Mária Terézia augusztusi látogatására készülve, itt fogadták a hajóról partraszálló királyi családot. Jellege: szabadon álló, egynyílású, klasszicizáló, késő barokk diadalív.
Isidore Canevale bécsi építész terve szerint kőből és téglából építették. Magassága 15 méter, szélessége 12 méter, vastagsága 3,5 méter. Az ív nyílása 8 méter magas és 4,2 méter széles. A Kisvác felőli márványtáblán Mária Terézia királynő és férje, I. Ferenc császár mellképe látható, köztük a diadalív létesítését indokló és köszöntő felirat. A város felőli oldalon balra József és Lipót, jobbra pedig Ferdinánd és Miksa főhercegek kettős mellképei láthatók. A képek között
elhelyezett márványtábla felirata AETERNAE DOMVI (az örök háznak) a Habsburg uralkodóház dicsőségét hirdeti.
Több helyi legenda kötődik a kapuhoz, ezek egyik csoportja azt mondja, hogy soha nem is ment át alatta a királynő. Egy másik történet szerint a kapu felállítása után egy évre, amikor Ferenc császár meghalt, az őt ábrázoló domborműbe villám csapott, és az lezuhant.