Zarándoktúrák
Települések
Mária Út
Pest megye
Visegrád
Visegrád (németül: Plintenburg, szlovákul: Vyšehrad, szláv eredetű szó, jelentése: magas vár, fellegvár) kisváros a Közép-Magyarország régióban, Pest megyében, a Szentendrei járásban, a budapesti agglomerációban. Esztergomtól 25 km-re, Budapesttől 35 km-re helyezkedik el a Duna partján, Nagymarossal szembeni oldalon. Magyarország egyik legkisebb városa, népszerű kirándulóhely, kikötőváros. Vára, mely egy alsó várból és egy citadellából áll, kiemelkedő jelentőségű: a középkorban a magyar királyok egyik legfontosabb rezidenciája állt itt.
Esperesi templom romjai
Visegrád legelső templomát maga Szent István emeltette, ráadásul nem sokkal 1009-et követően, ekkorra datálják ugyanis az oklevelet, melyben először kerül megemlítésre a város neve. Visegrád, mint korabeli megyeszékhely, nem csupán hadászati, de közigazgatási tekintetben is rendkívül fontos terület volt, így a Szent István uralkodásának korai éveiben épült plébániatemplomot (mely a megye első plébániatemploma volt) néhány évtizeddel később átalakították főesperesi templommá. A kor hasonló templomainak sorából méreteivel is kiemelkedő épület belső falát freskókkal díszítették. Kevesen tudják, de a visegrádi főesperesi templom adott otthont az egyik legkorábbi magyar freskóegyüttesnek. A kiállítás megismertet az Árpád-kori Visegrád világával, s azon keresztül a magyar történelem kezdeteivel, az ezer évvel ezelőtti Magyarországgal.
Királyi palota
A palota előzménye Károly Róbert városi háza volt. Komoly palotává csak I. Lajos fejlesztette uralkodása első felében. A romjaiban ma is álló épületeket még szintén I. Lajos kezdte meg építeni élete végén de már csak utódai: Mária és Zsigmond fejezték be a XIV. század végén. A XV. század első évtizedéig, míg Zsigmond az udvarát Budára nem költöztette, a visegrádi királyi palota maradt a magyar uralkodók hivatalos székhelye. A XV. században háttérbe szorult palotát csak Mátyás állítatta helyre a XV. század végén. Ettől kezdve, az 1544-es török hódításig a magyar királyok vidéki rezidenciája volt. A török időkben rommá vált épületet a XVIII. század közepén lebontották. 1934 óta folyó feltárása és helyreállítása során maradványait múzeummá alakították.
A palota északi oldalához a palotáéval azonos alapterületű, fallal övezett kert csatlakozott. Az északkeleti palota mellett kis körülkerített virágoskert épült. Az alatta elterülő nagy gyümölcsöskert közepén vörösmárvány fiálékút állt. A kút felett a hegyoldalt teraszosan művelték meg. Az alsó lapos részen egy ásott kutat is építettek. Ennek feltárásakor számos olyan növényi maradvány előkerült, amely a kert egykori gyümölcsfáiról, szőlőiről, virágairól árulkodik. A kertet északról egy nagyméretű kőépület, talán a palota istállója zárta le.
Fellegvár
Visegrád talán legemblematikusabb építménye, melyre a köznyelv többnyire csak visegrádi várként utal, ezzel is kiemelve a Várhegy tetején magasodó, tiszteletet parancsoló épületegyüttes kulturális jelentőségét.
Valójában a Várhegy tövében található Salamon-torony is része az egységnek, mint Alsóvár.
Mai állapotában már kell hozzá némi képzelőerő, hogy a két különálló látványosságként megszokott és külön is emlegetett építményt összekössük. Ehhez nyújt egy kis segítséget a rekonstruált alaprajz.
Évről évre több tízezren látogatnak el a város legmagasabb pontján fekvő Fellegvárba, melynek teraszáról rendkívüli panoráma nyílik a Dunakanyarra, s mely több, elsősorban a középkorról szóló izgalmas kiállításnak is otthont ad.
Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok
A Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok évről-évre július második hétvégéjén állít emléket az 1335-ös visegrádi királytalálkozónak, a középkori Európa egyik legfontosabb eseményének. Három napon keresztül látványos lovagi tornák, pompás királyi menet, esti fáklyás felvonulás, vásár, koncertek és királyi borudvar várja az idelátogatókat, megidézve azt az utánozhatatlan középkori hangulatot, melynek egyik hiteles helyszíne Visegrád.
