Galgamácsa Község a Galga völgyének jellegzetes, népi hagyományait kincsként őrző települése Budapesttől 40 kilométerre található Pest megyében, a Cserhát-alja és a Gödöllői-dombság szelíd lankái között. Az Aszódi járáshoz tartozik, egyben tagja a Veresegyházi Többcélú Kistérségi Társulásnak. A 2102-es és 2105-ös utak találkozásánál terül el, de vasúton is megközelíthető. 

Galgamácsa Község kiterjedése 43,31 km². Lakóinak száma közel 2.000 fő. Mácsa a középkortól kezdve lakott település volt. Okleveleink az 1230-as évektől kezdve említik a községet. 1284-ben az Ákos nemzetség kiterjedt uradalmához tartozott. Elnevezése a Sydo nemzetségbeli Mácsa személyhez köthető. A település a mai nevét 1900. november 26-a óta viseli.

1421-ben az okiratok szerint Alsó- és Felsewmacha különálló települések voltak. Érdekes tény, hogy a község a török hódoltság idején sem néptelenedett el, bár 14. századi katolikus temploma kivételével valamennyi épületét földig rombolták. A törökök elleni fölszabadító háború idején Mácsa lakatlanná vált, pusztaként írták össze, azonban 10 éven belül a falu már ismét rendelkezett adóztatható népességgel.

A törökök kiűzése után a helyben maradt lakosság mellé nagy számban települtek be az északi vármegyékből palóc magyarok. Ekkor alakult ki véglegesen a falu palóc jellege, és vált nyelvjárása a déli palóc nyelvjárásterület részévé. Néprajzilag Galgamácsa a hagyományait a legutóbbi időkig őrző Galga mente része.

Szinte napjainkig fönnmaradt a falu saját népviselete, színes népszokásainak egész sora (húsvéti öntözködés, húsvéthétfői maskurázás, májusfaállítás, mavagyonjárás, Szent Iván napi tűzugrás, aratási- és szüreti fölvonulás, szálláskeresés, kántálás, betlehemezés).

Galgamácsa első temploma a középkorban épült, amelyet a földbirtokos, mint kegyúr 1739-ben bővíttetett. 1909-ben azonban a szentély életveszélyessé vált. A ma is látható új templomot 1913-ban emelték szecessziós stílusban. Főoltára 1958-ban a Kispesti nagytemplomból került ide.
A galgamácsai templom tornyában négy harang szolgál. A kis lélekharang 1841-ből való. 1913-ban Egry Ferenc kisgejőci mester készítette a 750 kilós nagyharangot Magyarország Patrónájának képével. 1924-ben Szlezák László harangöntő mester két másik harangot készített. Az egyik 439 kilós, a másik 217 kilós. Utóbbin a felirat a következő "Szent Mihály főangyal könyörögj érettünk".

1905-ben épített és időközben felújított egykori kisbírói lakban a napi életvitelhez használt régi tárgyakat és eszközöket mutatnak be. Emellett iparos műhelyt, valamint egy pajtában összegyűjtött jellegzetes mezőgazdasági kisgépeket, eszközöket is láthatnak a vendégek. Az úgynevezett tisztaszoba és a nyári konyha falát pedig Vankóné Dudás Juli (1919-1984), a nemzetközileg is elismert naiv képzőművész festményei, valamint ceruzarajzai díszítik. Róla nevezték el a település tájházát: Vankóné Dudás Juli Emlékháznak. Itt az érdeklődők a színpompás galgamácsai népviselettel is megismerkedhetnek.

https://www.galgamacsa.hu/tartalom/item/5-egyeb/22-templom

https://www.galgamacsa.hu/latnivalok/tajhaz